Az elmúlt szombaton immáron negyedik alkalommal szervezte meg a Karancs-Kápolna Alapítvány – Szőllős Géza vezetésével – a Karancs-környéki Keresztények Találkozóját a hegyen található Szent Margit-kápolnához. A találkozó ténylegesen összegyűjtötte a helybelieket, a hegy lábánál élőket, hiszen Karancslapujtőtől Somoskőújfaluig, Csákányházától Salgótarjánig szinte minden környékbeli település képviseltette magát – akár a települések vezetőségét, felekezeteit vagy éppen magánszemélyeit tekintjük. A Dobroda-völgyiek a Karancslapujtői Polgármesteri Hivatal elől együtt sétáltak fel a kápolnához.

A pontban délben kezdődött szentmisét – melyet Szász Gyula római katolikus plébános úr celebrált – mintegy kétszázötven fős hallgatóság követte: korra, nemre való tekintet nélkül. A Szent Margit Kápolnát körülvevő nyílt terület szegélyében gesztenye-, fenyő-, tölgy-, bükk- és juharfák állnak őrt az épületnek – akár tudatosan, akár a természetesen is alakult ki ezen változatosság, remekül hasonul az az esemény és a hely szellemiségéhez, mondanivalójához. Hiszen fogad a kápolna mindenkit, aki megmássza a hegyet és megpihen az ott található padokon vagy éppen a harangláb tövében. Nem mindig volt azonban erre mód rendezett és méltó körülmények között. A mostani esemény a kápolna helyreállítása utáni felszentelésének huszadik évfordulója előtt került megrendezésre. 1991. július 13-án a négy évtizedes pusztulás után az enyészettől megmentett és újjáépített kápolnát Dr. Seregély István egri érsek, a Püspöki Kar elnöke szentelte fel, mely azóta is méltó környezetben fogadja a hegyet megmászókat.

A szentmise végén körmenetben kerülték meg a kápolnát a megjelentek, majd az esemény második része vette kezdetét. A kápolna szomszédságában, a remetebarlang fölé 2009-ben emelték azt a hármas halmot, Trianon-keresztet és az elszakított országrészeket szimbolizáló Trianon-emlékművet, melyet Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentelt fel két évvel ezelőtt. Az emlékmű mind a magyarok, mind a keresztények összetartozását jelképezi, az évekkel ezelőtt a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás óta pedig van mi vezekelni, és van mit jóvátenni a határainkon túl élő magyarság irányában – volt hallható a koszorúzást megelőző beszédekben, a szívhez szóló és érezhetően őszinte gondolatok között.

A zenés – verses emlékező műsor, valamint egy, a határainkon túli, erdélyi magyaroktól érkezett, a magyar identitásról szóló – gondolatébresztő – levél felolvasása után a Karancs Himnusza méltó zárása volt az eseménynek. Igazán szívhez szóló volt sorait hallgatni és egyben átérezni: „Karancs hegynek fönn a tetején. / Ég a földdel szinte összeér. / A jó Isten onnan vigyáz minket. / Karancs völgyét őrzi, mint a kincset. / Távolból is mindig visszavár. / Itt születtünk, ez a mi hazánk. / Távolból is mindig visszavár. / Itt születtünk, ez a mi hazánk. / Karancs völgyén messze visz az út. / Összekapcsol várost és falut. / Nemzedékünk palóc vidék népe. / Életünket soha rossz ne érje. / Karancs hegyről messze száll dalunk. / Itt születtünk, összetartozunk. / Karancs hegyről messze száll dalunk. / Itt születtünk, összetartozunk.” A 2009-ben, a Karancs Kincse Közhasznú Egyesület felhívására, egyházi dallamra Horváth Szabolcsné által szövegezett mű elhangzása után az emlékmű koszorúzására került sor, majd a szervezők egy ebéddel vendégelték meg a megjelenteket.