Az országot körbejáró kék sávval jelölt turistaútnak van néhány „leágazása” ugyanis, amelyek (túlnyomórészt) szintén a fenti jelöléssel vannak ellátva. Ilyen a „miénk” is, mely Salgótarjánt köti össze Miskolccal, pontosabban véve Diósgyőrrel. Az 1960-as évek második felében kialakított 130 kilométer hosszú turistaútvonalat a térségben található kohászati, nehézipari központok természetbarát munkásai valósították meg. Céljuk az volt, hogy megismerjék egymás településeit, valamint a térségben található természeti értékeket és csodákat, amelyek az útvonalon találhatóak.

A jelzett út Diósgyőrből indulva, Lillafüreden keresztül a Bükk magas hegyeire kapaszkodik fel, majd a túloldalon az Upponyi-hegység mesés szurdokán keresztül éri el a Heves-borsodi dombságot. Ózd városát elhagyva Járdánháza után a legnagyobb egybefüggő hazai erdőségben vezet fel az út a kistáj legmagasabb pontját képviselő Ökör-hegyre, majd lassacskán Istenmezeje település következik. A több helyen is terepasztal-szerű látképet szolgáltató nógrádi szakaszon a Bárna feletti Nagy-kő lábánál már a Medves-vidékén járunk, a Pécskő-nyeregből pedig már az út végét jelentő Salgótarjánra tekinthetünk le.
Túlzás nélkül állítható, hogy az útvonalra alapozott túramozgalom egyik életben tartója Kreicsi Gábor, a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület túraszakágának vezetője. Az ő erőfeszítésein kívül a mozgalom „gazdái”, az Ózdi Művelődési Intézmények Természetjáró Baráti Köre említhető meg annak érdekében, hogy ez a testi erőpróba és egyben szellemi örökség ne felejtődjön el végleg. Az útvonalat bárki, bármikor, egészben vagy edzettségéhez igazított részletekben bejárhatja és egy igazolófüzet segítségével végül hozzájuthat a túramozgalom jelvényéhez is.

Az utolsó, 2010-es rendezés alkalmával újra hivatalos teljesítménytúrán lehetett végiggyalogolni vagy -tekerni a nem kis erőfeszítést igénylő utat. A 2010 május 22-én (és 23-án) megrendezett eseményen gyalogosan 32 óra 30 perc volt a szintidő, míg hegyikerékpárral 12 óra alatt kellett teljesíteni a 130 kilométert és a hozzá tartozó 3250 méter szintkülönbséget. A teljesítés két lábon nem csekély kihívást jelent – az eseményig „hivatalosan” ez Szuromi Istvánnak sikerült a leggyorsabban, neki 20 órára és 5 percre volt szüksége ahhoz, hogy Salgótarjánba érjen, míg kerékpárral ez Lenkei Péternek 9 óra 14 perc alatt sikerült.

"Miskolcról, gyalog?"

Elkerekedett szemekkel, csodálkozva tették fel a kérdést Bárnában az ellenőrzőpont őrének, mikor elfoglalta helyét a településen. Május 22-én reggel Miskolcról (Diósgyőrből) indultak útnak a Kohász-kék Teljesítménytúra nevezői, akik nem éppen a „szomszédba” tartottak – Salgótarján felé vették az irányt. Aznap a gyalogosok közül nem is ért célba „természetesen” senki, a leggyorsabb indulónak is 20 órára és 43 percre volt szüksége, hogy valamikor 23-án pirkadatkor elérje a nógrádi megyeszékhelyen a Velosport kerékpárüzlet ezúttal célként funkcionáló épületét.
130 kilométer került a lábakba a túra alkalmával, ehhez az extrém távhoz mérten a nevezői létszám is visszafogott volt, összesen ötvenen vállalták a megpróbáltatást, ebből tízen hegyikerékpárral. Egyértelmű, hogy kellő edzettség és gyakorlat nélkül nem sok eséllyel lehet nekivágni egy ilyen túrának, jelzi ezt az is, hogy „csak” heten adták fel a megmérettetést, mely egyben része volt a 2010-es Gyalogos Nemzeti Bajnokság NB I-es kategóriájának is. A leghosszabb útvonal mellett lehetett még választani ózdi rajthellyel 70, 25 illetve 10 kilométeres penzumokat is – összességében 133 nevezőt regisztráltak a négy különböző távon.

A túrát megelőző hetek mostoha időjárása, esőzései és árvizezi szerencsére nem voltak kihatással a rendezvényre, a patakok mindenhol a medrükben folytak ekkorra és sár sem volt jelentős mennyiségben. A mostanság egyre gyakoribb, hirtelen érkező felhőszakadások azonban nem kerülték el a gyalogosokat - pontosabban csak egy részüket, az utolsó hat résztvevőt. Őket a cél előtti 10 kilométeren verte el a jégesővel tarkított felhőszakadás, amikor már valahol a Pécskő előtt, illetve annak környékén jártak.

Kreicsi Gábor összefoglalásában sikeresnek értékelte az eseményt és elmondta, hogy mindösszesen 5 olyan túrázó van, aki 2000-ben és 2010-ben is sikeresen teljesítette a 130 kilométert. A rendezvény tíz év után lett újra meghirdetve és várhatóan ismét ennyi idő múlva lehet „verseny körülmények” között próbálkozni a bejárással. A Salgótarjáni HKE részéről nyolcan, az Ózdi Természetjáró Egyesülettől huszonhárman, a Teljesítménytúrázók Társaságától pedig öten vettek részt a szervezésben.

A hivatalos rendezéseket tekintve, mint említettük ez a második volt, de a megyeszékhelyi egyesület tagjai 2010-ben már kilencedszer járták be hegyikerékpárral az útvonalat, hiszen majdnem minden évben volt nyílt bejárás 2000 óta. Ebből is látszik, hogy ennek a fizikai megpróbáltatásnak és egyben szellemi örökségnek egyik lelkes és lelkiismeretes gazdái a salgótarjáni kerékpárosok.

Lájkoltál már minket Facebook-on? Ha nem, akkor kattins ide és tedd meg most, hogy elsőként értesülj az oldal friss információiról!